Karácsonyra
Szüleimnek (és nevelőszüleimnek)
*
A versíráshoz sok fantázia kell,
Belőlem éppen ez hiányzik,
Annyit mégis versben mondhatok el,
Hogy Micimackó télen fázik.
Aki három biztosítótűvel
Félórán át is vígan játszik,
Gyerek az még, és hogyha versel,
A rím vagy a szótagszám sántít.
Azért Karácsonykor az ihlet megszállja,
Sebesen fut a papíron ceruzája.
Ha hó borít mindent, benne nyomok itt-ott,
Senki nem tudja megfejteni e titkot:
Mért oly varázslatos a zöld karácsonyfa?
Mit rejt a sok díszes kis doboz alatta?
Mit rejt? Vajon autót? Babát? Bábszínházat?
A sok kicsi gyerek boldogan találgat.
De van még valami, mit senki sem láthat:
Szeretetet találhatsz benne, számtalant!
Mert szeretet ünnepe, Karácsony van ma,
Illatozik narancs, szegfű és sült alma,
Beborít mindent a reggel esett friss hó,
A fényes, meleg szobában ülni mily jó!
Kaptunk ajándékot, nem egyet, nem hármat,
Lett belőle kinek-kinek egész tárlat.
De igazán csak az úszik boldogságban,
Kinek a szeretet ott volt dobozában.
Az ajándékozás bizony nehéz sportág,
Csak akkor szép az, ha szeretettel adják.
Ebben a versben is sok-sok szeretet volt,
Így kívánok nektek én boldog Karácsonyt!